Fülei-Szántó Endre: Dekanokrácia a PTE BTK-n 1993-ban

 

Az államformák alkalmazhatók kisebb közösségekre is. Mindegyik lehet demokratikus, oligarchikus, felvilágosult, abszolutisztikus és a sor folytatható. Abban a nagyon távoli országban, ahol történetünk játszódik, s ahol a dekanokrácia uralkodik, az álmodozók, a merengők, az alkotó káosz emberei, bölcseszű emberek igyekeznek dolgozni. Mit is jelent ez? Oktatást, kutatás és szervezést. A három munkakör aránya nagyon eltérő lehet. Dekanokráciában a harmadiknak a művelése volt a legfontosabb. Így alakult ki Dekanokráciában a paragrafokrácia, amelyet meg-megerősített a szavazokrácia. Valahányszor Dekanokrácia álmodozó oktatói, kutatói összegyűltek, újabb és újabb paragrafokratikus szélvihar kavarta föl szívüket. Óriási szabálygyűjtemények emelkedtek a lélek magasába, majd amikor azok már meghaladták a piramisokéit, kezdték őket átalakítani. Egyszer csak mindenki egyforma borítékot kapott – ezek eltértek más birodalmak borítékaitól. Mindenki egyforma névjegyet kapott – ezek is eltértek más birodalmak névjegyeitől. Sokan most tudni vélik, hogy sajátos uniformis is készül Dekanokrácia polgárai számára. "Választhattam – mondotta az egyik dekanokrata –, demokratikus legyek vagy hatékony. Én az utóbbit választottam." Dekanokráciában számtalan pici bizottság alakult. A bizottságok vezetői és tagjai Dekanokrácia vezetőjének és fejedelmének halk szavú utasításait hajtották és hajtják végre. Így például keményen elhatározták, hogy a tanszékek élére lehetőleg messzi földről érkezzenek vezetők. Dekanokrácia tagjai nem is mindig ismerik egymást – csak a szavazokrácia ülésein lendítik a magasba ernyedt karjaikat. Van Dekanokráciában egy hallgatólagos alapelv: lényeges és tartalmi problémákról tilos tárgyalni. Magán a birodalmon belül voltak, akik az oktatokráciát helyeselték, mások a publikokráciát. Egymásról azonban nem volt szabad tudniuk. Szinte mindennapi eseménynek számított, hogy amikor valaki megkérdezte, miért halad a polgár a felvonó felé, a többiek harsányan felelték: "Hát nem megszavaztad? Hisz emlékszel!" A kérdező nem emlékezett, de ezt nem merte bevallani. Dekanokrácia hírneve bejárta az egész országot. A mélyben élők azonban tudták, hogy süllyed a színvonal, nem jegyzik már a birodalmat a tőzsdén olyan magas árfolyammal. Erről azonban nem volt szabad beszélni, miként Huxley szép új világában a klasszikusokról. Dekanokrácia alkalmazottai kevés fizetést kaptak. Többet csak azok, akik a megelőző "kráciában" fölfutottak, és akkori szintjüket megtarthatták. Dekanokrácia oktatói és kutatói külön-külön fölismerték a dolgok állapotát (state of affaire), de ha együtt voltak, a szavazokrácia sürgedelmes rohamában afáziás egyöntetűséggel szavaztak arra, amit az általános alany kitalált. (Elhatároztuk. A Jövőképhegyező Bizottság úgy döntött...stb.) Dekanokrácia így alakult át lassan manipulokráciává, és gazdagította ezzel a közösségi formák rendszerét. Dekanokráciában a kultúrát is "megmérték", "egységekre" osztották, és nagy, láthatatlan mérlegeken mérték ki a műveltség tárgyait. Volt azonban egyfajta választokrácia is, amelyben főleg csak ugyanazt választhatták. E sorok írója elnézést kér azoktól, akik írására megharagudnának, de ő régi mesemondó családból származik, és minden régebbi munkahelyén is a kritikokrácia híve volt. Erről a szokásáról – ha a "fordulat évében" nem sikerült – mostanában már nem is fogják tudni – még a Dekanokrácia hívei sem – leszoktatni.

 

Fülei-Szántó Endre: Dekanokrácia c. pamfletjét a Pécsi Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1993-ban írta. Sipos Béla: Ajánlás posztumusz Magyar Örökség-Díjra. Ajánlott személy Fülei-Szántó Endre egyetemi tanár (1924–1995) – 2004.