Fasiszta egyetemisták embercsempész és valutaüzér szervezkedését göngyölítette fel a Gazdasági Rendőrség == Szabad Nép, 1948. okt. 12. p. 2.
Beismerő vallomások a valutasiber közgazdasági egyetemi hallgatók munkásbírósági tárgyalásán == Szabad Nép, 1948. nov. 20. p. 2.
Súlyos fegyházítéletek a valutázó és embercsempész közgazdasági egyetemi hallgatókbűnügyében == Szabad Nép, 1948. nov. 25. p. 5.
Mikesy Sándor: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből = Magyar Nyelv, 1965. 1. sz. p. 125–128. [127]
1964. március 17. Nyelvoktatási szakosztály. Az előadás előtt az elnöklő Babos Ernő meleg szavakkal emlékezett meg Nagy József Béla nyolcvanadik születésnapjáról. Fülei-Szántó Endre: A modern nyelvoktatás nyelvészeti alapjai. – A modern nyelvoktatás két pilléren nyugszik: a nyelvészeten és a lélektanon. A nyelvészeti problémák közül a strukturális nyelvészet szintaktikai kérdéskörének néhányát érinti. A nyelvi közösség, a produktív teória (= nyelvtan) és a reprezentációs szint fogalmának ismertetése után a Chomsky-féle 3 modellt (syntactic structures) vizsgálta meg. Ezek szerepe a nyelvoktatásban: a közvetlen összetevők szintjének alkalmazása a fordítástechnikában és a beszédre nevelésben, majd a transzformációs elemzés gyakorlati alkalmazhatósága a nyelvoktatás magasabb fokain. Még ennél is közvetlenebb az összefüggés a nyelvészet által kidolgozott nyelvi rendszer és a tananyag programozása között. Az előadó rámutatott a nyelvi rendszer elvi-nyelvészeti szintje és a nyelvi rendszer oktatásra programozott anyaga közti különbségre is. Szükségesnek látszik egy újfajta grammatika bevezetése, mely a nyelvészeti elvek gyakorlatba átültetésén alapul. Ezt struktúra-operációnak, azaz röviden S-O nyelvtannak nevezhetjük. Az S-O nyelvtan elemi szerkezetekből és műveletekből áll. A szerkezetek egyetlen nyelv esetén sem haladhatják meg a 10-20-at. A műveletek lehetnek: általánosak és részlegesek, ezenkívül mondat-, tag- és szóműveletek. A nyelvi rendszer oktatásra történő programozása az S-O rendszer. Ennek figyelembevételével állapítandó meg az oktatás módszere.
Ferenczy Gyula: Híradás a TIT idegen nyelvi konferenciájáról = Magyar Nyelvőr, 1970. 3. sz. p. 375–376. [375; 376]
Az előadás korreferátumai (Hegedűs József, Fülei-Szántó Endre, Szépe György, Mikó Pálné, Takács Jánosné és Ferenczy Gyula) szerencsésen érvényesítették az alaptudományok alkalmazásának elvét a hazai idegennyelv-oktatás konkrét igényeire. Helyszűke miatt nem áll módunkban sorra véve méltatni mindeniket. Inkább csak néhány problémafelvetést emelünk ki […] 2. A konceptualizálódás és verbalizálódás biopszichikai egységét a nyelvoktatás is alapnak tekintheti (Fülei-Szántó Endre) Szinte egy új nyelvtani rendszer felvázolásának tekinthető a nyelvi modalitás kérdéséről adott ismertetése.
Fogarasi Miklós: Újlatin nyelvészeti kutatásaink huszonöt éve = Filológiai Közlöny, 1970. 3–4. sz. p. 303–308. [306]
Szépe György: Az alkalmazott nyelvészet ügye = Magyar Nyelv, 1971. 3. sz. p. 262–270. [267]
Mikesy Sándor: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből = Magyar Nyelv, 1974. 3. sz. p. 379–384. [382]
Terts István: Általános Nyelvészeti Tanulmányok, IX. [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1974. 3. sz. p. 371–373. [372]
Hazánkban a nyelvelméleti és magyar-finnugor nyelvészeti kutatás mellett folyik az idegennyelvoktatás elméleti alapjainak vizsgálata is. Itt a gyakorlatközelség és az elméletigény együtt igen jó problémafelvető és kísérletező műhelyeket hozhat létre. Fülei-Szántó Endre dolgozata (A szerkezeti-műveleti grammatika 87–121) azzal foglalkozik, hogyan lehet „algoritmizálni a formalizált grammatikát”, vagyis összekötni az elvont nyelvi mozgásokat (pl. cselekvőből „lesz” szenvedő) és a pszicholingvisztikailag, főleg a nyelvoktatásban igazolódó tényleges nyelvi tevékenységet. A nyelv egyes szintjein (mondat, szóalak, fonéma, szöveg) a helyettesítés, bővítés, kapcsolás, transzformáció műveletének törvényszerűségeit mutatja be.
Bánréti Zoltán: Általános Nyelvészeti Tanulmányok IX. [recenzió] = Magyar Nyelv, 1974. 4. sz. p. 495–499. [497; 498]
497: Fülei-Szántó Endre dolgozata, ,,A szerkezeti-műveleti grammatika" olyan modellt ismertet, amely alkalmazott nyelvészeti gyakorlat során alakult ki, mintegy az idegennyelv-oktatási tananyagok legabsztraktabb vázának tekinthető. Készséggel elismerjük, hogy a modell az idegennyelv-oktatásban jól hasznosítható, a szerző jegyzet-sorozata és oktatási tevékenysége ezt messzemenően igazolja. Az is nyilvánvaló, hogy elméleti szempontból is lényeges igazságokat tartalmaz ez a modell. Azonban Fülei-Szántó olyan teoretikus ismérveket is tulajdonít neki, melyekkel nem rendelkezik. Indokolatlannak tartjuk például „nyelvelsajátítási grammatikai modell-nek (88. l.) nevezni. A nyelvelsajátítási folyamatról (az anyanyelviről és az idegen nyelviről egyaránt) Fülei-Szántó szerint is keveset tudunk (87. l.), másrészt egy nyelvelsajátítási grammatikai modellnek olyan magyarázó értékű (heurisztikus) hipotézisekből kell állnia, melyek a nyelvtanulás „mögöttes" szemantikai-szintaktikai, fonológiai stb. rendszerhálózatát rekonstruálják. Fülei-Szántó modellje ezzel szemben leíró jellegű, bizonyos deszkriptivista strukturalista hatásokat mutat, főleg a szintaxis és a morfológia szektoraira irányul, és például szemantikai egysége minimális, egyes szintaktikai alkategóriákra és modális összefüggésekre korlátozódik. Fülei-Szántó egyúttal generatív modellnek is tartja, mert szerinte sorokat tud létrehozni, generálni. De ennek szabályrendszerei hiányoznak a modellből. A leíró transzformációk pedig belsőleg nincsenek kielégítően rendezve. Hangsúlyozzuk, hogy ezekkel a megjegyzésekkel nem a modell értékeit kívánjuk elvitatni, hanem csak elméleti jellemzésének, besorolásának helyesbítését javasoljuk. Az alkalmazott disztribúciós-transzformációs módszer kétség-kívül igen termékenynek, hasznosnak bizonyul. Szükséges lenne a modell szemantikai komponensét fejleszteni, bár igaz, hogy e téren a nem alkalmazott nyelvészeti modellek sem kielégítők, az alkalmazott nyelvészeti modellek pedig – az elméleti eredmények beépítése, felhasználása okán – eleve némi fáziseltolódásban lehetnek. Egyetértünk a szövegtani komponens bekapcsolásával, és nagyon jó gondolatnak tartjuk a Propptól ismert mesemorfológia kiterjesztését és ennek oktatási alkalmazását. Ezenkívül még jónéhány szellemes megoldás, ötlet és a nem nyelvi kommunikációs rendszerekkel történő összevetések is gazdagítják ezt a koncepciót.
Kemény Gábor: Jelentéstan és stilisztika [Budapest : Akadémiai, 1974. recenzió] = Nyelvtudományi Közlemények, 1976. 1. sz. 184–192. [188]
Végül Fülei-Szántó Endre a modális logikák kategóriarendszerének a természetes nyelvi struktúrákkal való megfeleltethetőségéről beszélt.
Kiss Jenő: Ginter Károly–Tarnói László: Ungarisch für Ausländer [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1976. 2. sz. p. 190–193. [190]
Fülei-Szántó Endre–Szilágyi János: A nyelvtanulásról. Budapest, 1975.
Tálasi Istvánné: Fülei-Szántó Endre–Szilágyi János: A nyelvtanulásról = Pedagógiai Szemle, 1976. 5. sz. p. 461–463.
Jászó Anna: Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1977. 1. sz. p. 76–84. [76; 81]
81: Még egy probléma: hosszú idő elteltével szakadt el nyelvtanításunk az indoeurópai (latin) szemlélettől, Fülei-Szántó Endre pedig azt javasolja, hogy indoeurópai szellemű nyelvtant (sic!) kellene írni (121).
Keszler Borbála: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből = Magyar Nyelv, 1977. 2. sz. p. 250–256. [253–254]
1976. április 27. Nyelvoktatási szakosztály. Fülei-Szántó Endre: A spanyol nyelv tanulásának sajátos célrendszere. – A XX. század végének műveltségeszménye differenciáltabb, mint a régebbi időszakoké. Korunk emberének ,,kultúra-kép"-ébe beletartozik az interlingvális kommunikáció többfajta képessége. A nyelvelsajátítás tehát a művelődésnek is része, valamint a gyakorlati érvényesülésnek is. Ebből következik a humboldti célrendszer átalakulása és differenciálódása. Valamely idegen nyelv elsajátításának specifikus és általános céltípusai vannak. A célok hierarchiájából az előadó kettőt ragadott ki a spanyol nyelv elsajátítása kapcsán: 1. A latin nyelv általános művelődési értékének pótlása, helyettesítése egy neolatin nyelvvel. A spanyol Magyarországon „relatív világnyelv". Megtanulása gazdaságos, mert részben megadja a latin tudásának előnyeit, főleg egy bizonyos „mentalité européenne" szellemében. 2. Gyakorlati cél: kapcsolataink Dél-Amerikával, politikai, kulturális és gazdasági szempontok. A gyakorlati cél szférájába esik „könnyűsége" is. Az előadó végezetül beszélt a spanyol nyelv oktatásának nemzetközi helyzetéről, az AEPE működéséről és külföldi kapcsolatainkról.
Terts István: A beszéd tudományáról = Magyar Nyelvőr, 1977. 2. sz. p. 236–239. [239]
Fülei-Szántó Endre–Szilágyi János: A nyelvtanulásról. Budapest : RTV–Minerva, 1975.
Grétsy László: A magyar nyelv hete Budapesten = Magyar Nyelvőr, 1977. 3. sz. p. 381–383. [383]
[Fülei-Szántó Endre előadásának címe: Tanuljunk könnyen, játszva idegen nyelveket!]
Grétsy László: Nyelvi ismeretterjesztés a tömegtájékoztató eszközök révén = Magyar Nyelvőr, 1978. 1. sz. p. 52–56. [55]
Az idegen nyelvek elsajátításának kérdései. A helyzetet alapjában véve megnyugtatónak látom. Nemcsak azért, mert hazánkban a nyelvtanulási kedv egyre növekszik – pusztán a TIT által szervezett nyelvtanfolyamok keretében évente ötvenezren tanulnak idegen nyelvet –, hanem azért is, mert a nyelvtanulással s az idegen nyelvek tanulmányozásával összefüggő módszertani és elméleti kérdések is elég nagy nyilvánosságot kapnak. Hadd utaljak itt most csupán egyre: Fülei-Szántó Endrének és Szilágyi Jánosnak Idegen nyelv – anyanyelv című, 1973–74-beli rádiósorozatára. Ennek anyaga A nyelvtanulásról címen könyvalakban is megjelent (RTV–Minerva, 1975.). Arra persze vigyázni kell, hogy e fontos témakör a jövőben se szoruljon háttérbe, sőt tovább erősödjenek hadállásai.
Wacha Imre: A Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd országos versenye 1977-ben = Magyar Nyelvőr, 1978. 1. sz. p. 122–125. [123]
A gimnazisták és szakközépiskolások által választott szemelvények szerzői […] Fülei-Szántó Endre […]
A magyar mint idegen nyelv [MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának vitaüléséről összefoglaló] = Magyar Nyelvőr, 1978. 3. sz. p. 299–332. [300; 314–317 A magyar mint idegen nyelv diszciplínája; 321; 323; 328]
300: ...felkért hozzászóló: [...] Fülei-Szántó Endre
321: Szőllőssy-Sebestyén András: [...] Fülei-Szántó Endre említette, hogy a Debreceni Nyári Egyetem számára készült tankönyv, illetve tananyag hogyan igyekszik áthidalni azt az űrt, amely az ún. alapkönyvek és az alapvető nyelvi ismereteket felhasználó, de már tartalmi irányulású, tehát tényleges, eredeti, és nem adaptált szövegekre irányuló nyelvoktatás között szokott fellépni. A Budapesti Műszaki Egyetem külföldi hallgatói, akikkel a Nyelvi Intézet Magyar Nyelvi Csoportjának tanárai találkoznak, éppen ezen, a Fülei-Szántó Endre által említett kritikus szinten vannak.
328: Kornya László: [Fülei-Szántó Endre: Magyar nyelv I–IV., 1972. ; Prozódia és fonetika]
Molnár József: A Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd országos versenye pedagógusjelöltek számára az ELTE-n = Magyar Nyelvőr, 1979. 1. sz. p. 120–124. [121]
A szabadon választott szövegek [...] szerzői […] Fülei-Szántó Endre […]
Kontra Miklós: Széljegyzetek a magyarról mint idegen nyelvről = Magyar Nyelvőr, 1979. 2. sz. p. 208–210. [210]
Wacha Imre: Kazinczy-versenyek a középiskolások számára 1978-ban és 1979-ben = Magyar Nyelvőr, 1979. 4. sz. p. 497–504. [498]
A gimnazisták és szakközépiskolások által választott szemelvények szerzői […] Fülei-Szántó Endre […]
Temesi Mihály: A magyar nyelvtudomány. Budapest : Gondolat, 1980. 408 p. [183; 370]
A külföldiek magyar nyelvi tanfolyamain a magyarnak idegen nyelvként történő tanításában mind ez ideig néhány kísérlet, többek között Fülei-Szántó Endre és Mihályi József kísérlete ellenére is a hagyományos taxonomikus nyelvtanokhoz kapcsolódó nyelvkönyveket használtak. Ezért fogadták elismeréssel Fülei-Szántó Endrének "Magyar nyelv I–IV. külföldiek számára" címen a TIT sokszorosításában közreadott, a nyelvtanulás fiziológiai és pszichológiai hátterére alapozó szakanyagát. Fülei-Szántó Endre nyelvünk rendszerének és a nyelvi tevékenység viszonyának tisztázásával, a beszédaktusok és a beszédszituációk részletes elemzésével kidolgozott négykötetes munkájával jól szolgálja a külföldiek magyar nyelvoktatásának korszerűsítését is. Helyesen ismerte fel, hogy a nyelvi képzés alapkérdését nem annyira a metodikai problémák, hanem inkább a felhasznált nyelvi anyag minősége jelenti, – ezért helyeseljük, hogy anyaga összeállításában bátran merített a transzformációs grammatika hazai és külföldi eredményeiből is. Anyagának legnagyobb része szintaktikai jellegű, hiszen jelenlegi ismereteink szerint a mondatsorozatok megalkotásának közvetlen alapja nyelvünk szintaxisának műveleti szabályrendszere, és benne megfelelő helyet kaptak a tagadás, a kérdés, az emfázis, a mondatbővítés, a helyettesítés, a pótlás transzformációs műveletei. Nagy súllyal szerepelnek azonban nyelvünk toldalékoló jellegével kapcsolatos műveletek is: kezdve az általános és a határozott igeragozáson, a helyviszonyok és irányulások, valamint az igék, igekötők, határozószók, módosítószók bonyolult rendszerén át egészen a jelezés és ragozás összefüggéseinek hálózatáig. Anyagának első része a mondatalkotás, mondatszerkesztés kérdéskörét vázolja, második része viszont már inkább szövegcentrikus, bár ebből hiányoznak a szövegek felépítésének, szerkesztésének szabályaival foglalkozó gyakorlatok, de elsőként alkalmaz szövegnyelvészeti megközelítéseket a magyarban.
Juhász József: Általános Nyelvészeti Tanulmányok XII [recenzió] = Nyelvtudományi Közlemények, 1980. 1–2. sz. p. 444–446. [446]
Keszler Borbála: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből = Magyar Nyelv, 1980. 4. sz. p. 501–507. [503]
1979. február 20. Szemiotikai szakosztály. Fülei-Szántó Endre: Gondolatok a kinezikáról. (L. MNy. LXXVII, 1. sz.)
Szépe György: A "magyar mint idegen nyelv" néhány diszciplináris kérdése = Magyar nyelv külföldieknek, 1981. 5. sz. p. 9–27. [22] http://epa.niif.hu/02400/02428/00001/pdf/EPA02428_MagyarNyelvKulfoldieknek_1981_5_009-027.pdf http://mek.oszk.hu/01200/01282/01282.htm#bm7
Kontra Miklós: Három MKKE-kiadvány: Nyelvpedagógiai Írások I., II. Siptár Péter: Nyelvészeti kisszótár [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1982. 3. sz. 370–372. [370; 371]
370: Az első két kötet főszerkesztője Kovács Ferenc, szerkesztői Fülei-Szántó Endre és Gereben Ágnes. [...] Fülei-Szántó Endre (Kísérlet a nyelvi órák intenzitásának matematikai mérésére) szerint egy-egy nyelvóra intenzitása leírható úgy, hogy a tanulók egymás közötti és tanárral folytatott minden egyes párbeszédét egy gráffal ábrázoljuk, azaz egy olyan geometriai ábrával, melynek alapján bármely tanulóról „meg tudjuk ... mondani hány pedagógiai interakcióban vett részt, s hány interakciós társa volt”, sőt azt is, hogy „kik voltak interakciós társai” (132). Az ilyen gráfelemzéssel ki lehet mutatni, hogy ki a különb nyelvpedagógus? Az, „akinek az óráján több és változatosabb az interakcióstruktúra” (140).
371: Fülei-Szántó Endre (Az intenzívum kategóriája) javaslatot tesz az intenzívumnak alapvető logikai-szemantikai kategóriaként való felvételére. Az intenzívum „valamilyen homogén minőségnek az eredetinél erőteljesebben, élesebben való megjelenése” (55). Fülei-Szántó szerint minden természetes nyelvben fellelhető a skálára vihetőség: a kvantálás főnévi és igeaspektusi változatai, a logikai partikulák (is, csak, még,már) szerepe, a kicsinyítés-nagyítás, becézés stb. mind példa erre a skálára vihetőségre.”
Beöthy Erzsébet: A befejezett és a folyamatos cselekvés a magyarban és a hollandban. Az igekötők funkcionális eltérése. In M. Róna Judit (szerk.): Hungarológiai oktatás régen és ma. Budapest : Tankönyvkiadó, 1983. p. 140–144. [144]
[Fülei-Szántó Endre: Gondolatok az akcióminőség és az igekötők rendszerének összefüggéseiről, 1980.]
M. Róna Judit (szerk.): Hungarológiai oktatás régen és ma. Budapest : Tankönyvkiadó, 1983. 235 p. [100; 216; 224]
[Magyar nyelv külföldiek számára, 1978.; Tanulj velünk magyarul!, 1977–1980]
Pete István: Az igeszemlélet, a cselekvés megvalósulásának foka, a cselekvés módja és minősége a magyar nyelvben = Magyar Nyelv, 1983. 2. sz. p. 137–149. [147]
Fülei-Szántó Endre (Gondolatok az akcióminőség és az igekötők rendszerének összefüggéseiről = NytudÉrt. 104. sz. 330) szerint is minden igének van akcióminősége.
Szathmári István: A szövegstilisztika tárgyköréről = Magyar Nyelv, 1983. 2. sz. p. 149–162. [159]
Külön lehetne szólni az ún. modalitásról (vö.: Bánréti Zoltán: MNyTK. 154. sz. 79–80; Fülei-Szántó Endre: NytudÉrt. 83. sz. 148–155)
Éder Zoltán: Fejezetek a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetéből = Magyar Nyelvőr, 1983. 3. sz. p. 309–323. [323]
[Fülei-Szántó Endre: Nemcsak mi beszélünk magyarul = Magyar Nyelvőr, 1978. 1. sz. p. 86–92.]
Keszler Borbála: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből = Magyar Nyelv, 1983. 4. sz. p. 497–503. [498]
1981. október 20. Szaknyelvi szakosztály. Fülei-Szántó Endre: Gazdasági élet és kommunikáció. (L. MNy. LXXIX, 309–321.)
Novotny Júlia: Nyelvművelő cikkek sajtószemléje (1973–1974) = Magyar Nyelvőr, 1984. 1. sz. p. 108–126. [112]
Fülei-Szántó Endre a csecsemőkortól az iskoláig mutatja be a gyerek nyelvének, szókincsének kialakulását (Magyar Hírlap, 1974. május 4. p. 8).
Zsolnai László: A linguistica oeconomica a közgazdaságtudomány szemszögéből = Magyar Nyelvőr, 1984. 3. sz. p. 345–348. [345–346]
A közgazdász örömmel üdvözli a „linguistica oeconomica” eszméjét, és így Fülei-Szántó Endre „Gazdasági élet és kommunikáció” című közleményét. [Magyar Nyelv, 1983.] Fülei-Szántó arra vállalkozott, hogy körvonalazza a nyelvtudomány és a közgazdaságtudomány határterületén elhelyezkedő új diszciplínát…
Hell György: A szaknyelvek helye a nyelv egészében és vizsgálatuk néhány kérdése = Magyar Nyelvőr, 1985. 1. sz. p. 91–102. [102]
[Fülei-Szántó Endre Gazdasági élet és kommunikáció = Magyar Nyelv, 1983. 3. sz. p. 309–321.]
Szűcs Tibor: Norma, átlag és eltérés = Magyar Nyelvőr, 1985. 1. sz. p. 124–128. [124; 125]
124: A jelölés válságáról szólva a szimpoziont szervező Fülei-Szántó Endre a modern kommunikációelmélet és a szemiotika felől közelítette meg a konferencia tárgykörében jelzett három fogalom összefüggéseit és értékszerkezetüket, az ideális, a gyakori és az eltérő értéktartalmát. Ötletesen szemléltetett, gondolatébresztő modelljében lényeges viszonylatokat villantott fel.
Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez = Nyelvtudományi Közlemények, 1985. 1. sz. p. 3–35. [20]
[Fülei-Szántó Endre In Szépe György (szerk.): Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért, 1979.]
Pongrácz Judit: A külgazdasági szaknyelv leírásának útjai = Magyar Nyelvőr, 1985. 4. sz. p. 470–478. [475; 478]
475: Elméletileg differenciált alapokról kiindulva vizsgálja Fülei-Szántó Endre a gazdaság és a nyelv közös vonásait. Szerinte az árut termelő ember élete nemcsak az anyagi javak, hanem a nyelvi jelek megtermeléséből és felhasználásából is áll. A kommunikáció résztvevői lehetnek egy ország és a világ többi országa is – ez esetünkben megfelel a külgazdaság kommunikációs szituációinak. Fülei-Szántó Endre – akárcsak a más vonatkozásban említett svéd kutatócsoport – a gazdasági élet nyelvészeti vizsgálata legfontosabb lehetőségének a beszédaktus-elmélet alkalmazását látja. A beszédaktusok szerinte a reklámszövegekben, a levelezésben, a telexekben és táviratokban, a szerződések szövegeiben, a gazdasági konferenciákon tartott előadásokban és vitákban valósulnak meg (Fülei-Szántó) [Endre: A gazdasági nyelvészet lehetőségei. Szaknyelvkutatás – szaknyelvoktatás, szerk. Gárdus János et al., Budapest, 1980. p. 63–70.]
Kiss Jenő: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság LXXXI. közgyűlése = Magyar Nyelv, 1986. 1. sz. p. 115–122. [120]
Zeman László: Jegyzetek a szaknyelvi nominalizáltságról. In Kiss Jenő, Szűts László (szerk.:) A magyar nyelv rétegződése. Budapest : Akadémiai, 1988. p. 1040–1053. [1051]
[Fülei-Szántó Endre: Hozzászólás Antal László előadásához. In Ferenczy Gyula (szerk.:) A fordítás elmélete és gyakorlata. Budapest : Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, 1979. p. 114–121. [119]
S lényegesnek tartjuk a tárgykörben Fülei-Szántó Endrének egy viszonylag alkalmi jegyzetét is, amelyben megállapítja: „Az elokúció viszont... a szöveg stílusa, axiológiai alapja. A stílust felfoghatjuk úgy, mint a nyelvi szegmentumok és a szóválasztás olyan kombinációját, amely értékeket realizál (esztétikumot, világosságot, tömörséget, szabatosságot stb.)”
Szikszai Lajosné: A transzformációs elemzés felhasználása a tanítóképző főiskolákon = Magyar Nyelvőr, 1988. 2. sz. p. 207–218. [208]
[Fülei-Szántó Endre, ÁltNyT. 9: 111]
Szűts László: Norma – átlag – eltérés. Szerkesztette Fülei-Szántó Endre [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1988. 2. sz. p. 241–242.
Zimányi Árpád: Nyelvművelő cikkek sajtószemléje 1977 = Magyar Nyelvőr, 1988. 4. sz. p. 492–503. [500]
[A versek szépsége hozzájárulhat anyanyelvünk megszerettetéséhez = Magyar Hírlap, 1977. július 30. p. 6.]
Ajánló bibliográfia a magyar mint idegen nyelv tanulmányozásához 1945–1988. Budapest : Nemzetközi Hungarológiai Központ, 1989. [Tételszámok: 62; 292; 395; 439; 556; 644; 887; 937; 938; 981; 994; 1028; 1044; 1061; 1098; 1110; 1111; 1150; 1256; 1257; 1278; 1287a; 1313; 1317]
D. Mátai Mária: Igekötőrendszerünk történetéből = Magyar Nyelv, 1989. 1. sz. p. 9–28. [10]
Fülei-Szántó az akció-minőség és az igekötők rendszerének összefüggéseit vizsgálva „ingatag státuszú szófaj"-nak nevezi (NytudÉrt. 104. sz. 329)
D. Mátai Mária: Igekötőrendszerünk történetéből = Magyar Nyelv, 1989. 2. sz. p. 151–171. [152]
Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon. Budapest : Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 1990. 230 p. [97]
Sőrés Anna: Kísérlet a norma fogalmának és aspektusainak rendszerezésére = Magyar Nyelvőr, 1990. 1. sz. p. 14–21. [14; 16; 21]
[Norma – átlag – eltérés kötetre.]
Kornai András: The sonority hierarchy in Hungarian = Nyelvtudományi Közlemények, 1990. 1–2. sz. p. 139–146. [146]
[Fülei-Szántó Endre, Gereben Ágnes (szerk.): Nyelvpedagógiai írások 2, 1979.]
Balogh Lajos: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság LXXXVI. közgyűlése = Magyar Nyelv, 1991. 2. sz. p. 242–247. [246]
Kiss Jenő: A nyelvészetről – egyes szám első személyben [recenzió] = Magyar Nyelv, 1992. 1. sz. p. 104–108. [104]
Komlósi László Imre: Cselekvéselmélet és filozófiai pragmatika = Magyar Filozófiai Szemle, 1992. 5–6. sz. p. 847–877. [847]
847: Fülei-Szántó Endrének ajánlva.
Grétsy László: Nemzetközpontú nyelvművelés = Magyar Nyelvőr, 1993. 1. sz. p. 1–4. [3–4]
...én, számolva ezzel a változással, nem tizenötmilliós népről szólnék, mint Deme László tette az idézett nyilatkozatrészletben, hanem tizenötmilliós nemzetről. És természetesen nem azért, mert Antall József miniszterelnök egyik kijelentése nyomán divattá vált a tizenötmillió magyar emlegetése, hanem mert nyelvművelő számára, mint kifejtettem, nézetem szerint itt nincs, nem lehetséges alternatíva. Ennek igazolásául, íme, egy részlet egy munkássága legnagyobb részében nem is a magyar nyelvvel foglalkozó nyelvésznek, Fülei-Szántó Endrének még jóval a rendszerváltás előtt írott cikkéből: ,,A genus proximum, a valamennyi fogalmi változatot egyesítő terminus a nyelvművelés. A »fenntartás, az ápolás, a megőrzés« ugyanúgy ebbe a főfogalomba tartozik, mint a »nyelvjavítás, nyelvgazdagítás és a nyelvterjesztés« valóságos társadalmi munkálatai. Tizenöt millió magyar nyelvi életében, beszédművelésében tehát valamennyi nyelvművelési változat él és érvényben van, csak éppen helye, országa, időpontja válogatja, hol, mikor, melyik a domináns" ([Fülei-Szántó Endre: Dinamikus nyelvművelés =] Magyar Nyelvőr [1987. 2. sz. 129–137. [131–132]).
Ehhez csak annyit teszek hozzá, Plautus nyomán: sapienti sat.
Wacha Balázs: Folyamatosság – egyszeriség, ismétlődés = Magyar Nyelvőr, 1993. 1. sz. p. 79–85. [84]
Sokszor az igekötőféle adja az igének, ill. a szerkezetnek ismétlődés jegyét. Fülei-Szántó Endre példáiból és magyarázatából például kiviláglik, hogy a végig- – többnyire az igei bővítmény többesítésének kikényszerítése révén vagy azzal egyidejűleg – gyakran ismétlődő cselekvés, részcselekvések feltevését váltja ki. – Néhány példája: X végigvallatja az összes gyanúsítottat; valaki végignyitogatja a szoba összes ablakát; ...végigragasztja a borítékot mindenféle ünnepi bélyeggel; Végigdobálja a fasort vadkörtével; (?) végignyeri az összes játszmát (MNy. 87 [1991.]: 434–5). Fülei-Szántó példái egyébként azt is mutatják, hogy (implikált) ismétlődés és az ige befejezett volta is fennállhat egyidejűleg. Példái több, külön-külön egyszeri cselekvésre, pontosabban: teljesítményekre, eseményekre (vö. Vendler Zeno: Verbs and Times: Linguistics in Philosophy [Ithaca, 1967: 97–121]) vonatkozó mondat igazságát implikálják: Kivallatta az első gyanúsítottat, kivallatta második ... harmadik az utolsó gyanúsítottat ... Az implikált mondatokbeli vonzatstruktúra itt formája szerint azonos az implikáló mondatban tapasztalttal: kivallatta/végigvallatta a gyanúsítottat/gyanúsítottakat; Megdobálta a fát vadkörtével/végigdobálta a fasort (~ a fákat) vadkörtével. Az is megesik, hogy az implikált egyszeri cselekvéseket, teljesítményeket kifejező mondatok igéi más vonzatstruktúrával járnak. Ezt mutatja az alábbi példa: beülteti a kertet barackkal : ültet egy barackfát/elülteti az első barackfát : ismét ültet egy barackfát/elülteti a második ... harmadik ... utolsó barackfát (vö. Zsilka i. h.). Ismeretes, hogy az ismétlődés különböző léptékű (kisebb vagy nagyobb időszakra vonatkoztatható), s többé vagy kevésbé konkrét is lehet: a) Most megkopogtatjuk a hátikódat; b) Hétfőnként elmegy a klubba; c) A nap nyugaton nyugszik. – Példáinkban a) rövid időszakon belüli b) hosszabb időt átfogó c) időbeli általánosságot megengedő ismétlődést látunk. Az egyszeriség és többszöriség oppozíciójának lehetőségeit alább (illetve következő cikkemben) pontokba szedve, példákkal, példasorokkal szemléltetem.
Kiss Jenő: Köszönés- és megszólításformák a rábaközi Mihályiban = Magyar Nyelvőr, 1993. 2. sz. p. 208–228. [208]
[Fülei-Szántó Endre: Verbális érintés, 1992.]
Décsy Gyula: A nyelvészetről – egyes szám, első személyben [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1993. 2. sz. p. 236–242. [238]
A. [Mitől nyelvész a nyelvész?] Introvertált, absztraháló típus jó intuícióval. B. [Milyen irányzatok hatottak a magyar nyelvészetre?] Újgrammatikus, pszichológista, saussurre-ánus, nylonnyelvészet, újabban double-talk (Fülei-Szántó).
Szathmári István: Nyelv és sajtónyelv = Magyar Nyelvőr, 1993. 2. sz. p. 267–275. [270]
Mintegy összefoglalásként ideiktatom Fülei-Szántó Endrének a stílusra vonatkozó megjegyzését: „A stílust felfoghatjuk úgy is, mint a nyelvi szegmentumok és a szóválasztás olyan kombinációját, amely értékeket realizál (esztétikumot, világosságot, tömörséget, szabatosságot stb.)” (idézi Zeman László: A magyar nyelv rétegződése. Bp., 1988. 1051).
Wacha Balázs: Egyszeriség, ismétlődés = Magyar Nyelvőr, 1993. 3. sz. p. 347–360. [357]
[Fülei-Szántó Endre: Két magyar igekötő szemantikájáról = Magyar Nyelv, 1991. 4. sz. p. 430–437.]
Balázs Géza: A nyelvi norma és a hagyomány = Magyar Nyelvőr, 1993. 4. sz. p. 413–415. [413; 415]
A norma elsősorban a szociológia, a hagyomány pedig a történelem, a néprajz, a művelődéstörténet vagy az antropológia terminusa. Mindkettőnek van azonban nyelvészeti vonatkozása is, amennyiben nyelvi normáról vagy nyelvi hagyományról beszélünk. A nyelvi norma a nyelvművelő irodalom, a szociolingvisztika vagy a nyelvészeti antropológia sokat idézett terminusa (vö.: Fülei-Szántó [Norma, átlag, eltérés] 1986).
Kubinyi Ferenc: A Katonapolitika regénye. Thousand Oaks [Calif.] : Malomfalvi, [1994] 315 p. [283]
Máté Jakab: Robert Austerlitz [nekrológ] = Hungarológiai Értesítő, 1994. 1–2. sz. p. 309–312. [309]
Kiss Jenő: Kontra Miklós (szerk.): Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1994. 1. sz. p. 110–113. [111]
Fülei-Szántó Endre Bomló kétnyelvűség című tanulmányában a romániai magyarok „egészen sajátos nyelvi-kétnyelvűségi hullámzásáról" (36) ír. Szól a kétnyelvűségnek, ennek a valóban ingatag fogalomnak a típusairól, megemlítve, hogy valamelyik nyelv szinte mindig domináns. A Megfélemlített nyelvhasználat című alfejezet a nyelvi elfojtás kísérőjelenségeit említi, és szól arról, hogy a következményként beálló hiányt hogyan pótolja a másik nyelv. Megállapítja, hogy „Bármely nyelv üldözése, elpusztítása a genocídium egy válfaja, szemiotikai gyilkosság" (44), s – bizony igenis időszerű – kutatási javaslatokat tesz.
Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. [2. kiadás: 2002.] 318 p. [220; 270; 295]
220: Az anyanyelv megbélyegződésének következménye a megfélemlített anyanyelvhasználat, amely nyelvi elfojtáshoz vezethet. Mindennek számos személyiségromboló következménye is van: Fülei-Szántó [Bomló kétnyelvűség, 1992. p.] 42–44.
270: A Japán Nemzeti Nyelvi Kutatóintézet 1957-es tanulmánya a japánra vonatkozólag a következő szabályokat állapította meg: 1. "Minél hosszabb egy megszólítási forma, annál udvariasabb; 2. Az udvarias beszéd fordítottan arányos a szituációbeli fölénnyel; 3. Idegeneknek udvariasabb használati forma jár, mint ismerősöknek; 4. A formák kiválasztásánál a nem fontosabb, mint az életkor; 5. A társadalmi különbségek erőteljesebben határozzák meg a formákat, mint a nembeliek vagy az életkor" (Fülei-Szántó [A verbális érintés, 1994. p.] 11.)
Kiss Jenő: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság XC. közgyűlése = Magyar Nyelv, 1995. 1. sz. p. 103–108. [106]
Nyilvános ünnepi ülésen köszöntöttük Hajdú Pétert és Hermán Józsefet, szakosztály-ülésen G. Varga Györgyit és Papp Lászlót s a Közgazdaságtudományi Egyetemen Fülei-Szántó Endrét 70. születésnapja alkalmából.
Szépe György: Modern Nyelvoktatás 1995 = Modern Nyelvoktatás, 1995. 1. sz. p. 3–6. [4]
Hadd említsük meg az első két kiváló szerkesztőt: a már régebben elhunyt Simon Józsefné Tudóssy Margitot, valamint az ez évben elhunyt Fülei-Szántó Endrét.
Szende Tamás: Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés [recenzió] = Magyar Nyelvőr, 1995. 4. sz. p. 419–421.
A Magyar Nyelvőr szerzőinek figyelmébe = Magyar Nyelvőr, 1996. 1. sz. p. 121–123. [122]
[Hivatkozáshoz példa: Norma – átlag – eltérés]
Kiss Jenő: Társasági ügyek. A Magyar Nyelvtudományi Társaság XCI. közgyűlése = Magyar Nyelv, 1996. 2. sz. p. 236–241. [239]
Az elmúlt esztendőben is több halottunk volt. Elhunyt a sokoldalú Fülei-Szántó Endre, akit Társaságunk nevében is köszönthettünk tavaly, 70. születésnapján.
Lanstyák István: A magyar nyelv állami változatainak kodifikálásáról = Magyar Nyelvőr, 1996. 2. sz. p. 125–151. [149; 150]
[Norma, átlag, eltérés, 1986.]
Tolcsvai Nagy Gábor: Lehetőségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben = Magyar Nyelvőr, 1996. 3. sz. p. 237–249. [249]
[Norma, átlag, eltérés, 1986.]
Balázs Géza: Egy lehetséges magyar nyelvstratégia körvonalai = Magyar Nyelvőr, 1996. 3. sz. p. 250–263. [257]
Fülei-Szántó nyomán Grétsy László pedig a nemzetközpontúságot is hangsúlyozza.
Lengyel Zsolt: Múltban gyökerező jelen. A magyarországi alkalmazott nyelvészet a kilencvenes években = Modern Nyelvoktatás, 1996. 3. sz. p. 17–22. [17]
– a nyelvoktatás és az újabb nyelvelméletek összekapcsolása (Dezső László, Fülei-Szántó Endre, Hegedűs József, Szépe György), aminek eredményeképpen polgárjogot nyerhetett a kontrasztív nyelvészet, a pszicholingvisztika, az alkalmazott pszicholingvisztika[...]
Kis Tamás: Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In uő. (szerk.): A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Debrecen : Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997. p. 237–293. [287]
[Norma – átlag – eltérés kötetre.]
Szépe György: Telegdi Zsigmond boldogságos emlékezete = Nyelvtudományi Közlemények, 1996–1997. 1–2. sz. p. 201–207. [204]
Meg kell említeni legkedvesebb munkatársait a TIT-ben: Fülei-Szántó Endrét, Hegedűs Józsefet és Szentiványi Ágnest.)
Békési Imre: Máté Jakab 70. születésnapjára = Magyar Nyelv, 1997. 2. sz. p. 253–256. [256]
Köszöntő tanulmányt írt – a teljes felsorolás lehetetlen – Zsilka János, Kovács Ferenc, Hajdú Mihály, Fülei-Szántó Endre, Szépe György, Szabó Zoltán és más kollégák születésnapja alkalmából.
http://adattar.vmmi.org/cikkek/16171/hid_1997_07-08_06_lancz.pdf
Csernicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Budapest : Osiris, 1998. 309 p. [199; 298]
196: A kisebbségi kétnyelvűség egyik velejárója lehet a megfélemlített anyanyelvhasználat...
[Fülei-Szántó Endre: Bomló kétnyelvűség, 1992.]
Tóth László: Az aspektus és az imperatívusz néhány összefüggése. In Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Budapest : ELTE, 1998. p. 558–565. [558; 565]
558: Az elemzések, megközelítések különbözősége, sokszínűsége a Fülei-Szántó Endre által hangsúlyozott, grammatikák pluralitásának a számunkra is megszívlelendő és követendő tételét juttatja eszünkbe, nevezetesen, hogy a nyelvi tényeket és összefüggéseket is többféleképpen lehet leírni, többféle modellben lehet megadni (vö. [Fülei-Szántó Endre: A szerkezeti-műveleti grammatika, 1973. p.] 87).
Tolcsvai Nagy Gábor: A nyelvi norma = Magyar Nyelvőr, 1998. 2. sz. p. 201–213. [212]
[Norma, átlag, eltérés, 1986.]
Kugler Nóra: A partikula = Magyar Nyelvőr, 1998. 2. sz. p. 214–219. [216; 219]
A hadd az engedélykérés modális aktusát valósítja meg (vö.: Fülei-Szántó [Endre: A modalitás logikai és szemantikai modelljéről, 1974. p.] 155.
Nyomárkay István: A nyelvhasználat udvariassági stratégiái = Magyar Nyelvőr, 1998. 3. sz. p. 277–283. [282]
...az idegeneknek udvariasabb használati forma jár, mint az ismerősöknek (Fülei-Szántó E.-től idézi Kiss J[enő: Társadalom és nyelvhasználat, 1995. p. 270.]...)
Kugler Nóra: A mondatszók = Magyar Nyelvőr, 1998. 3. sz. p. 337–347. [346]
[Fülei-Szántó Endre: A modalitás logikai és szemantikai modelljéről, 1974.]
Szűcs Tibor: Magyar–német kontrasztív nyelvészet a hungarológiában. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. 315 p. [158; 228; 295]
[Fülei-Szántó Endre: A kontrasztív nyelvészet és a nyelvoktatás,1975.; Prozódia és fonetika, 1977.; Komparatív műveltségblokkok, 1987.; Gondolatok a magyar igekötők státusáról, 1989.; Hungarológia és európaiság, 1989.]
Balázs Géza: A magyar nyelvművelés állapota. Tudománypolitikai áttekintés, javaslatok = Magyar Nyelvőr, 1999. 1. sz. p. 9–27. [16]
A hiba, a tévedés az ember természetéből következik. Ebből következik az is, hogy a nyelvstratégia nem állhat steril, elvont és kizárólagos szabályokból. "A tökéletes öltözék is gyanús, hiszen valami csipetnyi hanyagság éppen az elegancia jegye, ugyanígy gyanús a hibátlan, bármikor kazettára rögzíthető beszéd. Az elegancia igazi valóságának, amely Schiller szerint erőfölösleg, van egy mérhető deviációs szöge, amely éppen a normától való eltérés révén valósítja meg a természetességet, az emberközi őszinteséget" (Fülei-Szántó Endre: Dinamikus nyelvművelés. [Magyar Nyelvőr, 1987. p.] 133.)
Kugler Nóra: Mondattan = Magyar Nyelvőr, 1999. 1. sz. p. 88–107. [101; 106]
101: A modális jelentéstartalmú alapszófajú szavak elkülönítése még több gondot okoz. Vannak nyelvészek, akik azt mondják, hogy ebben célszerű a logikai modalitáskategóriákra támaszkodni (Fülei-Szántó, Murvai)
[Fülei-Szántó Endre: A modalitás logikai és szemantikai modelljéről, 1974.]
Lengyel Klára: A segédigék kérdéséhez = Magyar Nyelvőr, 1999. 1. sz. p. 116–128. [127]
[Fülei-Szántó Endre: Segédigék és módosító igék a magyarban, 1987.]
Terts István: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára = Nyelvtudományi Közlemények, 1998–1999. p. 299–305. [304]
Az irodalomjegyzékek láttán is hadd tegyek szóvá két dolgot. Amilyen tiszteletreméltó, hogy Fülei-Szántó Endre, öt évvel a halála után, nyilván nem véletlenül, szerepel egy pécsi szerző cikkében, olyannyira érthetetlen, hogy a nyolc éve halott Mártonfi Ferenc klasszikus tanulmányát [ÁNYT, VIII.] a pontosan erről szóló japán tárgyú cikkek egyike sem idézi.
Domonkosi Ágnes: A nyelvi viselkedés mintái a televízióban = Magyar Nyelvőr, 1999. 3. sz. p. 286–291. [286; 291]
286: Egymás "verbális megérintésének" módjai... [Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés, 1994.]
F. Dornbach Mária: Árulkodó személyragok. (Egy tanóra szövegrészletének CÍMZETTJEI és/vagy VEVŐI) = Magyar Nyelvőr, 1999. 4. sz. 404–423. [422]
[Fülei-Szántó Endre: A testmozdulatok jelrendszere, 1981.; Fülei-Szántó Endre, Siptár Péter: Indulatszók és szófajok, 1983.; Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés, 1994.]
Péntek János: Csernicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) [recenzió] = Magyar Nyelv, 1999. 4. sz. p. 493–497. [496]
Ennek a vizsgálatnak az eredményeként az sem releváns, hogy elméleti meggondolásból kiket tekint vagy nem tekint kétnyelvűnek a szerző, és az sem, hogy mi az álláspontja „a nyelvészeti hagyomány”-nak, a kérdés az, vannak-e és milyen arányban egynyelvűek a kárpátaljai magyarság körében (amely persze „fertőzött" egynyelvűség, Fülei-Szántó Endre terminusával).
Dezsőné Zemplényi Vera, Dobó Attila: A magyar nyelvtörténet és a finnugor összehasonlító nyelvészet oktatása Pécsett (1923–1998) = Magyar Nyelv, 2000. 2. sz. p. 244–252. [250]
A Magyar Nyelvi Tanszék időközben Nyelvi Intézetté alakult, amely már átfogta az újonnan létesült, az induláskor még a Magyar Nyelvi Tanszék keretei között működő Olasz, Francia és Kommunikációs Tanszéket is, itt kezdte meg pécsi működését Fülei-Szántó Endre, Herczeg Gyula, Horányi Özséb, Neményi Kázmér és Vígh Árpád.
Molnár Szabolcs: Megjegyzések a hungarológiáról Bukarestből = Hungarológia, 2000. 3. sz. p. 210–214. [211]
Igyekezetünket és annak hazai korlátait egykori vendégtanárunk, a jó emlékezetű Fülei-Szántó Endre regényes emlékiratában meg is örökítette.
Vida István: Egy polgár az 50-es évekről, az 56-os forradalomról és az első benyomásairól : Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs, 1957. június 2. == Századok, 2000. 5. sz. p. 1279–1292. [1283]
Anyámmal kapcsolatban még vissza kell kanyarodnom 1948 szeptemberére. Ekkor ui., húgom esküvője előtt, Anyám értékesíteni akarta a birtokában volt 500 dollárt, s az erre ajánlkozó Fülei-Szántó Bandi ismerősünknek (közg. egyet. tanár fia) adta át e célból, aki azonban igen ügyetlenül agent provocateur kezére került, s végül az egész társaságot, sőt anyámat is lefogták. [Lábjegyzet.]
Hegyi Ildikó: In memoriam dr. Hegyi Endre (1916–1995) In Hungarológiai évkönyv : Pécs, 2001. – p. 160–165.
[Fülei-Szántó: A kontrasztív, 1975.; Hungarológia és nyelvoktatás, 1989.]
Péntek János: Kontaktusjelenségek és folyamatok a magyar nyelv kisebbségi változataiban. In uő.: A nyelv ritkuló légköre. Kolozsvár : Komp-Press, Korunk Baráti Társaság, 2001. p. 151–169. [160; 168; 169]
160: Nem ritka viszont az egynyelvűség sem olyan területeken, ahol a nyelvi környezet túlnyomórészt magyar. Ezt persze az általános nyelvi interferencia miatt jogos "fertőzött" egynyelvűségnek minősíteni [Fülei-Szántó Endre: Bomló kétnyelvűség, 1992.], de semmiképpen nem általános kétnyelvűségnek.
Péntek János: Egyház és anyanyelv. In uő.: A nyelv ritkuló légköre. Kolozsvár : Komp-Press, Korunk Baráti Társaság, 2001. p. 181–193. [193]
[Fülei-Szántó Endre: Bomló kétnyelvűség, 1992.]
Wacha Balázs: Időbeliség és aspektualitás a magyarban. Budapest : Akadémiai, 2001. 101 p. [61; 90; 100]
[Fülei-Szántó Endre: Gondolatok a magyar igekötők státuszáról, 1989.; Két magyar igekötő szemantikájáról, 1991.; Az igei determináns a spanyol nyelv rendszerében, 1971.; La descripción de las categórías verbales..., 1974.]
Domonkosi Ágnes: Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek nyelvhasználatunkban.Debrecen, 2002. 248 p. [7; 8; 40–41; 43; 44; 59; 62; 63; 64; 65; 81; 85; 109; 127]
[A verbális érintés, 1994.]
Pete István: A nyelvi modalitás három fő típusának hierarchiája a magyarban = Magyar Nyelv, 2002. 2. sz. p. 173–191. [177]
Fülei-Szántó Endre 1974-ben „A modalitás logikai és szemantikai modelljéről" írt cikket (NytudÉrt. 83. sz. 148–55).
Bauko János: Köszönés- és megszólításformák a révkomáromi Eötvös Utcai Alapiskolában = Fórum : társadalomtudományi szemle, 2002. 3. sz. p. 143–154. [154]
[Fülei-Szántó: A verbális érintés]
Pátrovics Péter: Néhány gondolat a magyar igekötők eredetéről, valamint aspektus- és akcióminőség-jelölő funkciójuk (ki)alakulásáról = Magyar Nyelvőr, 2002. 4. sz. p. 481–489. [484; 489]
484: Ezzel a Fülei-Szántó által kreatív használatnak nevezett jelenséggel (Fülei-Szántó [Endre: Gondolatok a magyar igekötők státuszáról, 1989. p.] 310)
Szűcs Tibor: A hungarológia egysége a tanárképzésben. In A Balassi Bálint Intézet Évkönyve : Hungarológia a XXI. században. Budapest : Balassi Bálint Intézet, 2003. p. 101–118. [117]
[A magyar mint idegen nyelv, 1978.; Komparatív műveltségblokkok, 1987.; A hungarológia helye és szerepe..., 1987.; Hungarológia és európaiság, 1989.]
Józsa Márta: A spanyol bölcsek köve = A Dunánál, 2003. 2. sz. p. 62–64. [62]
"Kedves barátom és tanárom, Fülei-Szántó Endre emlékének"
Dróth Júlia: Egy korszerű szakszótár elkészítésének alapjai = Magyar Nyelvőr, 2003. 2. sz. p. 159–166. [166]
[Fülei-Szántó Endre, Gereben Ágnes (szerk.): Nyelvpedagógiai írások, 1978.]
Lanstyák István: A Magyar értelmező kéziszótár a nyelvhelyesség fogságában = Magyar Nyelvőr, 2003. 4. sz. 370–388. [387]
[Norma, átlag, eltérés, 1986.]
Flaskay Mihály: Egy bognármester visszaemlékezései... In Magyar Kálmán (főszerk.): Dokumentumok a magyarok megsemmisítéséről (1917–1967) : Magyar holocaust III–IV. Kaposvár : Magyar Kálmán, 2004. p. 72–99. [86–87; 102]
Emlékezetes volt még számomra Fülei Szántó Endre egyetemi adjunktus, a filozófia doktora. Ő fordítóként dolgozott a Kisszállóban. Nagyjából velem egyidős, úgy 32–35 éves volt. Egyetemi tanár édesapja ugyancsak a Gyűjtőben raboskodott. Abban az időben, amikor gomba módra történtek kisebb-nagyobb szervezkedések, különösen az egyetemi ifjúság körében. Erről tájékoztatták a hasonlóan gondolkodó tanáraikat is. Amikor lebuktak, akkor az ÁVO-n kiverték azoknak a neveit is, akiket még a bizalmukba fogadtak. A Kisszállón több műszaki pályán tanuló fiatal is dolgozott. Nekik is "külön szobájuk" volt. Amit gyermekszobának hívtunk. Itt dolgozott Fülei Bandi is, akivel meghitt baráti viszonyba kerültem. Ő engem Miskatyosnak nevezett, míg én őt Bandicsának hívtam. Fülei novellákat is írt és amikor kőművesként dolgozott a börtönben, azokat beépítette a falba. "Majd annak idején azt mondom: Sisa mester (így hívták az egyik ÁVO-st!) itt bontson!" Sajnos erre a bontásra nem került sor! A Kisszállóban is írt két novellát, amiket nekem is átadott. Az egyik novella címe a "Törött ollók" volt. Kis rákok szerepeltek benne, akiknek gonosz kezek letördelték az ollóikat. Ez a fiatal egyetemistákról szólt, akiknek az életpályáját derékba törték. A másik novella címe: a "Hóhér lánya" volt, amelyben megalázzák a hivatalból gyilkoló hóhér szép leányát, mert kiderül apjának a foglalkozása.
Sejtelmem sem volt arról, hogy Bandi engemet a megismerkedésünk óta tanulmányozott. Csak akkor jöttem rá, amikor egyszer szemtől-szembe így értékelt: Miskatyos, amit most mondok az nem tréfa! Itt a Kisszállóban többségükben tudós emberek vannak, de ők mind egyoldalúak! Itt van például Domi bácsi (Szent-Iványi Domonkos), aki a British Enciklopédiát fordítja magyarra. Ha valaki azt mondaná neki, hogy üssön egy szeget a falba, azt hiszem, ő zavarba jönne! Ha viszont a veled való beszélgetéskor bármilyen téma szóba került, akkor te mindenhez értelmesen hozzá tudtál szólni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne érezd magadat itt senkinél sem kisebbnek!
Bandi úgy tervezte, ha kiszabadul, akkor nem fog marxista filozófiát tanítani. Nagy igyekezettel a spanyol nyelvet tanulta. A rendszerváltozás után a pécsi egyetemen a spanyol tanszék vezetője lett. Tíz évvel sem élte túl a rendszerváltást. Váratlan távozása mély megrendülést okozott mind diákjai, mind a Politikai Elítéltek Közösségében, amelynek tagja volt. Nagy részvét mellett temették el a Farkasréti temetőben. Sírkövén szerepel végakarata szerint: "Életem büszkesége volt az alázat."
102: Nevek a Kisszálló fordítóirodájából [...] Fülei-Szántó Endre dr., 1924. "geszegénycse", fordító [...]
Szépe György–Szűcs Tibor: A pécsi magyar mint idegen nyelv / hungarológia program alkalmazott nyelvészeti keretei. In Navracsics Judit–Tóth Szergej: Nyelvészet és interdiszciplinaritás. – Szeged, Veszprém : Generalia, 2004. – p. 593–598. [596; 598]
[Fülei-Szántó 1978 (Magyar Nyelvőr); 1987 (A hungarológia oktatása 1/1–2.)]
Szili Katalin: Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Budapest : Tinta, 2004. 192 p. [185]
[Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés, 1994.]
Bodó Csanád: Szociolingvisztikai szempontok a moldvai magyar–román kétnyelvű beszélőközösségek kutatásában = Magyar Nyelv, 2004. 3. sz. p. 347–358. [356]
A csángósodás kifejezést először Fülei-Szántó Endre használja (Bomló kétnyelvűség. In Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben. Szerk. Kontra M. Bp., 1992. 40)
Balázs Géza: Domonkosi Ágnes: Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek nyelvhasználatunkban [recenzió] = Magyar Nyelv, 2004. 4. sz. p. 505–506. [505]
A megszólítások világa ráadásul folyamatos átalakulásban van, a magyar megszólítás, verbális érintés (Fülei-Szántó Endre kifejezése) sok esetben „konfliktusos" (vallja a kommunikációkutató, Buda Béla), amely társadalmi odafigyelést, gondoskodást, segítséget igényel.
F. Dornbach Mária: Orvos és páciens (II.) = Korunk, 2006. 9. sz. p. 86–99. [89; 90; 99]
89: A megszólítás és köszönés Fülei-Szántó Endre szerint verbális érintés, vagyis egyenértékű egy mozdulattal. [Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés, 1994.]
Fóris Ágota: A szótári információk és a szaknyelvi normák viszonya = Magyar Nyelvőr, 2006. 1. sz. p. 49–59. [50; 58]
[49–]50: A nyelvi normák kérdésköre számtalan tanulmány és könyv témája (vö. pl. Fülei-Szántó [Endre: Norma, átlag, eltérés, 1986]...
Zemplényi Vera, Dobó Attila: A magyar történeti nyelvészet a pécsi egyetemen (1923–2000) In Adalékok a pécsi magyar–finn kapcsolatok történetéhez : szeparátum a Pécsi Szemle 2001–2007. évi számaiból. Pécs, 2007. p. 10–27. [24]
Klaudy Kinga: Nyelv és fordítás : válogatott fordítástudományi tanulmányok. Budapest : Tinta, 2007. 274 p. [7]
A fordítás elméleti kérdései még leginkább az alkalmazott nyelvészek figyelmét keltették fel, akik a 70-es években a TIT Budapesti Nyelviskolájának és a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetének szakmai továbbképzésein népszerűsítették a modern nyelvtudománynak az idegen nyelv oktatásában felhasználható eredményeit: Szépe György, Ferenczy Gyula, Hell György, Hegedűs József, Fülei-Szántó Endre, és az akkor még alkalmazott nyelvészettel is foglalkozó Dezső László nevét kell itt megemlíteni.
Szűcs Tibor: A magyar vers kettős nyelvi tükörben. Budapest : Tinta, 2007. 224 p. [103; 207]
Klaudy Kinga: A 80 éves Hegedűs József köszöntése = Magyar Nyelv, 2007. 1. sz. p. 121–124. [122]
Az első szerencsés körülmény az volt, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében összetalálkozott egy tehetséges, fiatal, nyelvészet iránt elkötelezett nyelvtanárokból álló gárda, akik hittek abban, hogy a nyelvtudomány legújabb eredményeinek alkalmazása sikeresebbé teheti az idegen nyelvek oktatását. Ennek a gárdának vezető személyisége volt Hegedűs József, mellette olyan kollégák, mint Ferenczy Gyula, Fülei-Szántó Endre, Bakonyi István és még sokan mások.
Szili Katalin: Az udvariasság pragmatikája = Magyar Nyelvőr, 2007. 1. sz. p. 1–17. [4; 15]
4: Balázs Géza köszönés- és megszólításokról szóló [...], illetve Fülei-Szántó Endre hasonló témájú értekezése [A verbális érintés] (1994) nem nevezhetők ugyan pragmatikainak (az előbbi inkább antropológiai nyelvészeti, az utóbbi szociálpszichológiai ihletésű), de az elemzett nyelvi elemeknek több, a beszélők szándékához köthető sajátosságával is foglalkoznak.
Reder Anna: Kedves Tanárnő – megszólítások németórán = Modern Nyelvoktatás, 2007. 2–3. sz. p. 43–58. [44]
A verbális érintés formái [fejezetcím] Írásban vagy szóban történő megszólítással verbálisan megérintjük a beszédtársat (Fülei-Szántó [A verbális érintés] 1994:8)
Szili Katalin: Bárdos Jenő: Élő nyelvtanítás-történet [recenzió] = Magyar Nyelv, 2007. 3. sz. p. 367–370. [370]
Pár évvel azelőtt (1964-ben) indult útjára például a Modern Nyelvoktatás című folyóirat, amelynek munkatársai, a hazai nyelvészet, alkalmazott nyelvészet akkori jeles vagy később meghatározóvá váló képviselői (a főszerkesztő Telegdi Zsigmond, a szerkesztő Fülei-Szántó Endre, a szerkesztőbizottsági tagok közül többek között Dezső László, Mikó Pálné, Nádasdy Ádám, Szépe György) valóban sokat tettek azért, hogy a nyelvoktatás új törekvései eljussanak az akkor nyitottnak nem éppen nevezhető hazánkba.
Vácziné Takács Edit: Megszólításformák Vámos Miklós Apák könyve című regényében. In Kuna Ágnes, Veszelszki Ágnes (szerk.): Félúton 3. A harmadik Félúton konferencia (2007) kiadványa. Budapest : ELTE, 2009. p. 309–327. [323] http://linguistics.elte.hu/studies/fuk/fuk07/takacs.e._KA_VA_T.pdf
[Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés. 1994.]
Szili Katalin: A fel, le és egyéb igekötős igék formai-szemantikai viszonyának kérdéséhez = Magyar Nyelv, 2009. 2. sz. p. 175–188. [175; 187]
[Fülei-Szántó Endre: Két magyar igekötő szemantikájáról = Magyar Nyelv, 1991. 4. sz. p. 430–437.]
Péntek János: Változatok és változások a mai magyar nyelvben = Magyar Nyelv, 2010. 1. sz. p. 14–23. [14; 22]
Húsz éves évfordulója van annak, hogy a magyar nyelv egészéről beszélhetünk, a magyar nyelv egészét vizsgálhatjuk, hogy a szakmai közösség is együtt lehet. És noha ennek megítéléséhez időbeli távlatra lesz szükség, kétségtelen, hogy a nyelvi változások dinamikája is jóval erőteljesebb volt ebben az időszakban, mint a korábbi évtizedekben, és az is kétségtelen, hogy tetten érhető benne „a nyelvtörténet jövőbe irányuló fejlődésvonala" (Fülei-Szántó 1987: 135), azaz a korábbi tendenciák folytatása, némelyek fölgyorsulása, mások lassulása. [Fülei-Szántó Endre: Dinamikus nyelvművelés = Magyar Nyelvőr, 1987. 2. sz. p. 129–137.]
Horányi Özséb: A 80 éves Szépe György köszöntése : nyelvtudományi doktori képzés Pécsett – a kezdetek. In Hungarológiai évkönyv, 2011. 1. sz. p. 9–18. [14–15]
Ugyanígy volt az általa vezetett szervezeti egység inkubátora az olasz, majd a francia és végül a spanyol filológia fejlődésének. És közben esetenként nehéz, de kitűnő emberek szálláshelye; az olaszon Herczegh Gyuláé (aki az italofilia kedvéért egyszerre volt gran signore és engesztelhetetlen macchinatore), közben és utóbb is egy ideig a felejthetetlen Neményi Kázméré; a francián Vígh Árpádé és sajnálatosan rövid ideig Sőrés Annáé; a spanyolon a hányatott sorsú és élete során fölgyülemlett megbántottságaiból soha ki nem keveredő és soha ki nem engesztelhető Fülei-Szántó Endre. Ők mindannyian (és még mások is) Szépe György emberei voltak.
Hegedűs Rita: A puding próbája... A funkcionális szemlélet egy lehetséges alkalmazása az egyetemi szintű grammatikatanításban = Thl2, 2011. 1–2. sz. p. 5–18. [12]
A MID tanításának egy későbbi kiemelkedő periódusában Fülei Szántó Endre hívja fel a figyelmet a kontrasztok és azonosságok árnyalt leírásának szükségességére (Fülei[-Szántó Endre: Kontrasztív nyelvészet és nyelvoktatás], 1973: 13).
Józsa Judit: In Oszetzky Éva–Bene Krisztián (szerk.): Újlatin kultúrák vonzásában. – Pécs : MTA Pécsi Területi Bizottsága Romanisztikai Munkacsoport : PTE, Francia Tanszék, 2012. – p. 137–143. [138]
[Fortélyos fogságban]
Lengvári István, Polyák Petra (szerk.): A pécsi bölcsészkar bölcsője : a Pécsi Tanárképző Főiskola egyetemi karrá válása és az egységes, egyetemi szintű tanárképzési kísérlet. Pécs : PTE BTK Dékánja, 2013. 400 p. [21; 27; 66; 85; 132; 347; 353]
347: [Jankovits László] Nyelvészetből megkaptuk Fülei-Szántó Endrét egyszemélyes tanárnak mindenből. Univerzális lángelme és játékmester volt, tulajdonképpen máig nem tudom összeszámolni, hány nyelven értett – a klasszikus nyelvészet műveltségét és még néhány más szakmát ötvözött percről percre. Elmondanék néhány példamondatot abból az időből, amikor a generratív grammatikát tanította. Akik ezt tanulják, mindannyian ismerik Pétert és Marit, a példamondatok állandó és nem túl felvillanyozó szereplőit. Mármost az ő példamondataiban helyettük ilyesmi jelent meg: "Mindenütt rókák sípolnak. Edömér leköpi a menyétet. A csókákat kergető főkönyvelő idegesen sikoltozott." Amikor arról volt szó, hogy a mondat természetéhez tartozik, hogy befejezhetetlen lehet, arra kértük, akkor mondjon egy ilyen mondatot. Tíz perc múlva, amikor padlón voltunk, abbahagyta.
353: [Farkas Zsolt] Szakmailag jelentősek és a diákság számára is meghatározók voltak Tatár György, Kisbali László, Horváth Iván, Erős Ferenc, Wessely Anna, Csepeli György, Fülei-Szántó Endre, Vidrányi Katalin, Horányi Özséb stb.
F. Dornbach Mária, Kontra Miklós: Falusi történet. In „...hogy legyen a víznek lefolyása..." : köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére. Kolozsvár : Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2013. p. 99–118. [102]
Szűcs Tibor: A magyar nyelv és kultúra areális helye Európában. In Hungarológiai évkönyv, 2013. 1. sz. p. 226–234. [229]
[Fülei-Szántó Endre: Hungarológia és európaiság. A Hungarológia Oktatása, 5–6. Budapest : Nemzetközi Hungarológiai Központ, 1989. p. 3–10.]
Szépe György: Telegdi Zsigmond boldogságos emlékezete = Nyelvtudományi Közlemények, 1996–1997. 1–2. sz. p. 201–207. [204] In uő.: Nyelvészportrék. Budapest : Tinta, 2013. p. 114–119. [116]
Sturcz Zoltán: Modern Nyelvoktatás: indulás és első korszak 1963–1989 = Modern Nyelvoktatás, 2013. 4. sz. p. 7–16. [11; 12; 14]
11: [...]1971-től Telegdi Zsigmond főszerkesztő mellett a szerkesztői posztot Fülei-Szántó Endre töltötte be 1977-ig. [...] A szerkesztő, Fülei-Szántó Endre Simon Józsefné 1970-ben bekövetkezett halálakor a következőket írta aróla szóló nekrológban: "Simon Józsefnének köszönhetjük a Modern Nyelvoktatás című szakfolyóiratunkat, mely Magyarországon az egyetlen alkalmazott nyelvészeti szakfolyóirat. [...Fülei-Szántó Endre: Dr. Simon Józsefné = Modern Nyelvoktatás, 1970. 1–2. sz. 182–184.]
14: A periodika színvonalát mutatja, hogy megnyerte magának az időszak nagy nyelvészeit munkatársnak, tanulmányszerzőnek. Ebbe a sorba tartozik például Balázs János [...] Fülei-Szántó Endre [...] Telegdi Zsigmond [...]
Fülöp Zoltán: A kitüntetés a kendőn hever : hatvan országban járt a Leőwey Gimnázium tanára, Szabados Péter = Új Dunántúli Napló, 2015. szept. 10. p. 5. [5]
Amikor elkezdtem az egyetemen tanulni, még élt az egyik legzseniálisabb tanáregyéniség, a legendás Fülei-Szántó Endre. Megérte bölcsésznek lenni, ha az ő életútját megismerhettem.
Nagy Sándorné: Debrecen tanyavilágától – Buenos Airesig. – Pécs : Szerző, 2015. – 494 p. [353]
Szent-Iványi Domokos: Vissztekintés 1941–1972. – Budapest : Magyar Szemle Könyvek, 2016. – 841 p. [548; 549]
Az ifjú Fülei-Szántó Andrással átvisznek a Kis Szállóba, 1954. június [...] Mindkettőnknek sok barátunk és ismerősünk lakott a "Szállón", s Fülei-Szántó Bandi a népszerű, jó svádájú társasági ember típusát testesítette meg.
---