Szabó Zoltán: Fülei-Szántó Endre (1924–1995) = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1995. 1. sz. p. 106.

Fülei-Szántó Endre kiemelkedő egyéniség volt a magyar tudományosságban és oktatásban. Vonzó egyénisége, igaz embersége sok jó barátot szerzett, sok volt a tisztelője, nagy volt a megérdemelt népszerűsége.

Szaktudományi tevékenységében jó arányt, sőt kedvező összhangot tudott kialakítani a konkrét (elsősorban alkalmazott nyelvészeti) vizsgálatok és a nyelvelméleti érdeklődése, teóriákat alkotó, továbbfejlesztő munkássága között, amiben produktív, elismerésre késztető nyelvtudása is segítette. Hogy mi állt érdeklődésének középpontjában, azt nehéz megmondani, mert nagy benne a dicsérendő változatosság, sokféleség. Sok minden foglalkoztatta. Enciklopédikus tudásvágyába sok minden beletartozott:  nyelvészet (főleg a nyelvlélektan és a kommunikációelmélet), nyelvoktatás (nyelvpedagógia), irodalom, esztétika, filozófia, etika, történelem, lélektan, jog, közgazdaság.

Mégis itt most kiemelkedő az, ami a filológia tárgykörébe esik. Egyik idetartozó sajátos témaköre a modalitás, amit elsősorban kontrasztív megközelítésben vizsgál, illetőleg maga a kontrasztivitás, például: A spanyol és a magyar igenevek kontrasztív leírása (1971), La descriptión contrastíve de las categorías del español y el húngaro (1974), A modalitás logikai és szemantikai modelljéről (1974), Kontrastive Beschreibung der deontischen Modalität im englischen und spanischen Sprachsystem (1974). És kiemelkedő jelentőségűek a kommunikációelméleti vizsgálatai, továbbá a nyelvoktatással való intenzív foglalkozás, például: Az idegen nyelv – anyanyelv (1975), Kommunikációelmélet és oktatás (1979), A nyelvelméletek jelentősége a nyelvelsajátításban (1982). Kandidátusi értekezése: Az igei determináns a spanyol nyelv rendszerében (1971).

Többünk számára fontosak és érdekesek a Paul Celan költészetéről írt tanulmányai. Bukaresti vendégtanársága idején (1986–1990) több cikket, tanulmányt közölt a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben, a Revue roumaine de linguistique-ben, valamint a Korunkban, a Helikonban, A Hétben és a Contemporanulban.

(Publikációinak listáját l.: Festschrift für Professor Endre Fülei-Szántó zum 70. Geburtstag. Hrsg. Nelu Bradean-Ebinger, Bp., 1994.; l. uo. Máté Jakabnak az ünnepeltet felköszöntő beszédét: A tudomány és oktatás szolgálatában.)

Fülei-Szántó Endre jó oktató volt. Szeretett oktatni. Budapesti, pécsi és bukaresti tanítványai nagy elismeréssel nyilatkoztak róla mint oktatóról. Mindezt érthetővé teszi személyiségének nyitottsága és igaz emberségének sok értékes vonása, többek között őszintesége és mások bajaival való törődése.

És egy ilyen ember pályáját szakította meg korán a nyolc börtönév, és ami ennek sokáig velejárója, utóhatása volt: megaláztatások, méltánytalanságok, mellőzések. De – amint tudjuk – a Fülei-Szántó Endrére oly annyira jellemző tántoríthatatlan bizakodás és a küldetésben való hite sok mindenen átsegítette: a börtönben angolul és spanyolul tanult, majd utána (korábbi diplomái mellé) spanyol és angol tanári oklevelet szerzett, és hamar elkezdte oktatói és tudományos tevékenységét.

Fortélyos fogságban (1993) című, akár dokumentumregénynek is tekinthető kötete a nyolcvanas évek kor- és környezethangulatát kelti, ami azért is jelentős nekünk erdélyieknek, kolozsváriaknak, mert a szerzővel együtt éltük ezt végig, és ilyen vagy olyan mértékben benne vagyunk a kötetben.

Rokonának tekintett. Közel álltam hozzá. És most nagyon hiányzik.