Máté Jakab: Fülei-Szántó Endre (1924–1995) = Magyar Nyelv, 1995. 2. sz. p. 247–249.
Alig három hónappal ezelőtt meghitt családias légkörben köszöntöttük Fülei-Szántó Endre professzort hetvenedik születésnapján. Ő is érezte és mi is tudtuk, hogy a kegyetlen kór már benne lakozik, de reménykedtünk a lehetetlenben. Reménykedtünk abban, hogy szívós szervezete úrrá lesz az őt kínozó betegségen. De fájdalmasan csalódnunk kellett: 1995. január 16-án baráti telefonokon szétröppent a hír: Fülei-Szándó Endre professzor kollégánk és barátunk, a rokonszenves Füli-Büli, a diákok kedvenc és szeretett tanára, befejezte földi pályafutását. Megrendült lélekkel és a legőszintébb nagyrabecsüléssel egy utolsó istenhozzád kíséretében fejet hajtunk elhunyt barátunk, kollégánk ravatala előtt.
Hetven év nem kis idő egy ember életében, de egy alkotó egyéniség számára, akit még meg nem valósított tervei és elképzelései nyugtalanítanak, annak számára kevés ez a hetven év. Egy tudós egyéniség életében – szerencsés körülmények folytán – ez az életkor az aratás és begyűjtés, a nagy rendszerezés ideje, a felhalmozott tudományos ismeretanyag és élettapasztalat összegezése. Fülei-Szántó Endrének ez nem adatott meg teljes mértékben, már csak azért sem, mert az említett „aratáshoz és begyűjtéshez vezető útja" meglehetősen göröngyös, megrázkódtatásokkal tele út volt. A korabeli hatalom a társadalom kitaszítottjai közé juttatta: a negyvenes évek végén a hűtlenség vádjával perbe fogott „francia kém"-nek legszebb ifjú éveiből majdnem nyolc teljes évet rabolt el a börtön egész életre szóló lelki és testi traumával. Ám az erdőfülei és a székelyudvarhelyi ősök konokságával a súlyos börtönévek után újból nekivág az életnek, megküzdve a gáncsoskodókkal és álnok kerékkötőkkel, hogy becsülettel és tisztességgel, az újrakezdés lehetőségének a hitével eljusson oda, ahová rátermettsége és tehetsége révén eljutnia rendeltetett: előbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd a nyolcvanas évek elejétől a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán oktat és folytat a hazai és a külföldi tudományos életben is elismert tudományos tevékenységet tanszékvezető egyetemi tanári minőségben.
1924. szeptember 28-án született Budapesten. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait szintén a fővárosban végezte, a Piarista Gimnáziumban és a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi, illetve a Bölcsészettudományi Karán, ahol előbb a Jog- és Államtudományi Karon doktorált, majd miután 1948-ban a Bölcsészettudományi Karon elvégezte a francia, filozófia és lélektan szakot és megírta bölcsészdoktori értekezését is (Az utópiák lélektana), a szigorlat letétele előtt az államvédelmi hatóságok koholt vádak alapján letartóztatták.
A majdnem nyolc évig tartó kiesés a megtervezett szellemi tevékenység területéről, a szenvedések, kínzások és megaláztatások sem jelentettek megtorpanást a fiatal tudós számára.
Fülei-Szántó Endre a börtön „szabadságában" angol nyelvismeretét tökéletesíti, és megtanul spanyolul is, amit aztán szabadulása után 1965-ben spanyol, majd 1983-ban nem egészen ifjú fejjel – angol középiskolai oklevéllel szentesít az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Egyetemi tanulmányainak betetőzése, megkoronázása az 1971-ben sikeresen megvédett kandidátusi értekezése volt (Az igei determináns szintaxisa a spanyol nyelv rendszerében).
Honnan Fülei-Szántó Endrében ez a konok és tántoríthatatlan bizakodás annyi bukás és megaláztatás után is? Minden bizonnyal a Budapesti Piarista Gimnáziumban eltöltött nyolc év gyümölcse, amit az otthon biztonsága és emelkedett szellemi légköre is segített és előkészített az élet váratlan fordulataira. Hiszen édesapja, id. Dr. Fülei-Szántó Endre, az egykori Budapesti József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem neves jogászprofesszora, igen jó partnernek bizonyult a tudomány és a művelődés különböző területei iránt érdeklődő fia számára, akit (az édesapát) több évtizedes kiváló oktatói és tudományos tevékenységéért az ötvenes évek hatalmasságai először kitelepítéssel, majd börtönbüntetéssel „jutalmaztak".
A Piarista Gimnáziumban az igényes tanárok révén szerzett ismeretek, a családi otthon emelkedett szellemi légköre, a nagy tudású édesapa érdeklődést serkentő hatása alakította az életbe lépő ifjú Fülei-Szántó Endrének a gondolkodásmódját, amit egyetemi tanulmányai csak árnyaltak, szélesítettek és enciklopédikus ismereteit elmélyítették. Későbbi tudományos tevékenységében ezeknek kézzelfogható eredményei színvonalas cikkekben és vaskos tanulmányokban nyomon követhetők.
Fülei-Szántó Endre jellegzetes tulajdonsága, az intellektuális nyugtalanság, tudományos tevékenységének sokszínűségében nyilvánul meg, de abban is nyomon követhető, hogy állandóan keresi a lehetőségeket a nyelvtudomány illetékességi körének a szélesítésére. Ha tudományos tevékenysége egyáltalán csoportosítható, akkor nagyjából három területet jelölhetünk meg: az elméleti és az alkalmazott nyelvtudományt, valamint a leginkább szívéhez nőtt tudományterületet, a hungarológiát. Ez utóbbinak hazai és nemzetközi vonatkozásban is kiváló művelője és képviselője, s egyben nemzetközi társaságának, a HONT-nak (Hungarológiai Oktatók Nemzetközi Társasága) az elnöke is.
A kandidátusi értekezésének a megvédése óta (1971), az elmúlt 25 évben közel 100 tudományos közleménye jelent meg tekintélyes hazai és külföldi szakfolyóiratokban és kiadványokban. Szívügyeként kezelte a Debreceni Nyári Egyetemen és a TIT tanfolyamain folyó nyelvoktatási (hungarológiai) tevékenységet, melyeknek szervezője, gyakran vezetője és aktív részvevője volt. Ide kapcsolódik Fülei professzor konferenciaszervezési és folyóiratalapítási tevékenysége is. Számtalan tudományos értekezletet szervezett főleg Budapesten és Pécsett, s ő maga is aktív részvevője a hazai és nemzetközi konferenciáknak és kongresszusoknak.
Egyik alapítója és mindvégig munkatársa és szerkesztője a Modern Nyelvoktatás és a Nyelvpedagógiai írások című periodikáknak.
Szerteágazó tevékenységének elismerése az a tény, hogy legalább egy tucat hazai és nemzetközi tudományos társaságnak tagja és nagyon soknak vezetője, elnöke. Bátor emberi helytállása megbecsülésének a jeleként foghatjuk fel, hogy a PEK-nek (Politikai Elítéltek Közössége) és a Magyarok Világszövetségének választmányi tagja, az előbbinek pedig társelnöke.
Oktatói és tudományos tevékenységének elismerését jelenti az a tény, hogy a Pécsi Janus Pannonius, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szenátusa „professor emeritus" címet adományozott neki, és az idei Magyar Kultúra Napján a Művelődési és Közoktatási Miniszter Apáczai-Csere János-díjjal tüntette ki Fülei professzort, amit ő – sajnos – már nem érhetett meg.
Megpróbáltatásokkal és megaláztatásokkal bővelkedő életének egyik igen fontos korszaka az a négy év, amit feleségével, hű istápolójával, Dornbach Máriával együtt töltött Bukarestben 1986–1990 között vendégtanári minőségben. Ennek a korszaknak a „pszichológiai kalandjait" örökíti meg „Fortélyos fogságban" (Pécs, 1993. Pannónia Könyvek. Baranya Megyei Könyvtár) című könyvében, mely egy totalitárius rendszer szellemet megrontó és emberi jellemet torzító természetének mélyreható lélektani megrajzolása.
Fülei-Szántó Endre professzor hányatott életében küldetést teljesített itthon és külföldön egyaránt. Jócskán érték méltánytalanságok és megaláztatások, ám mindig volt ereje az újrakezdésre, humora mindig átsegítette a válságos pillanatokon. Alkotó ereje teljében ragadta el családjától, kollégáitól és tisztelőitől a kegyetlen kór. Az ő hitvallásával veszünk végső búcsút a diákok szeretett professzorától, és a mi kedves Füli-Büli barátunktól: „nekünk, a szellem régióiban mozgó, embert formáló oktatóknak, hivatásunknak megfelelően az a nemzeti feladatunk, hogy megalkuvás nélkül munkálkodjunk magyarságunk megmaradásáért és felemelkedéséért". Illesse ezért a hitvallásért – még haló poraiban is – hála és köszönet.